|
2016-08-05 17:41:32, péntek
|
| |
| |
Félelem a jövőtől
"Mert nem a félelem lelkét adta nekünk Isten, hanem az erő, a szeretet és a józanság lelkét." (2Tim 1,7)
Ez az ige a lelki depresszió egy újabb okát mutatja be. Az ördög ravasz, és sohasem hagyja abba ellenünk irányuló támadásait. Bármilyen módszert képes alkalmazni, ha azzal ronthatja Isten Igéjének hitelét. Attól sem riad vissza, hogy önmagának ellentmondjon. Egyetlen célja, hogy szégyenbe hozza Isten nevét és művét.
Istennek tetszett a világ, amikor megteremtette. Az ördög féltékenységében eltökélte, hogy lerombolja, és az emberre, Isten legfőbb művére összpontosította erőit. Rászedte az asszonyt, aki félrevezette a férjét, és így az ember bűnbe esett. De az emberiség története nem ért ezzel véget. Isten elkészítette a megváltás nagyszerű tervét. A megváltás még nagyobb mű, mint a teremtés, mert lehetővé teszi, hogy a bűnös, bukott ember - és végül az egész teremtett világ is - visszatérjen Istenhez. Így hát természetes, hogy ellenségünk, az ördög legfőbb gondja, hogy valamiképp lerontsa e mű hatását. Különösen a megváltás örököseit, a keresztyéneket támadja. Jól illik céljához, ha elkeseredettnek és terhektől roskadozónak látszunk.
Ha nem tud azzal elbizonytalanítani, hogy a múltra emlékeztet, akkor a jövőt tárja elénk. A fenti ige alapján azokkal foglalkozunk, akiket kétségbe ejt a jövőtől való félelem.
Figyeljük meg, hogyan vált taktikát az ördög, látszólag homlokegyenest ellenkező módszert használva. Ha ezeknek az embereknek sikerül végre múltjukat a helyére tenni, azonnal elkezdenek a jövőről beszélni, s az eredmény az, hogy a jelenben mindig boldogtalanok. Már megnyugodtak, hogy a bűnök bocsánatot nyernek, még az a bizonyos bűn is, amit olyan különlegesnek hittek. Megértették, hogy - bár sok időt vesztegettek el - Isten ,,kárpótol azokért az évekért, amelyekben pusztított a sáska". Ekkor azonban eszükbe jut a jövő.
Timóteus a legjobb példa erre a lelkiállapotra. Pál épp ezért írta neki ezeket a leveleket. Timóteusnak nagy szüksége volt Pálra, mert félt az eljövendő nehézségektől és veszélyektől. Mindkét levélnek az a célja, hogy segítsen Timóteusnak szembenézni a jövővel.
Mi az oka ennek a lelkiállapotnak? A leggyakoribb oka kétségtelenül az egyéni lelki alkat. Mindannyian különbözőnek születtünk, saját, egyéni jellemvonásainkkal, erényeinkkel, bizonyos hibákra való hajlamunkkal és gyengeségeinkkel. Mindnyájunkban megvannak az általános, alapvető jellemvonások, de különböző arányban, és így egyéniségünk különbözik a többiekétől. Nagyon fontos ezt szem előtt tartani. Sokan azt gondolják, hogy ha valaki keresztyén lesz, ezek a különbségek eltűnnek. Végzetes tévedés! Valóban nincs mélyrehatóbb változás, mint a keresztyén újjászületés, amikor Isten természetfölötti életet lehel belénk. Azonban egyéniségünk nem változik; az, hogy keresztyének lettünk, nem jelenti azt, hogy már nem vagyunk önmagunk. Pál lényegében ugyanaz az ember volt megtérése után, mint előtte. Péter Péter maradt, János pedig János, fő jellemvonásaik, alkatuk nem változott. Itt láthatjuk a keresztyén élet szépségét: olyan, mint a természet, a teremtés változatossága. Isten különféleképpen osztja szét ajándékait a Szentlelken keresztül, de személyiségünk lényegében ugyanaz marad.
Mindannyian különbözőképpen csináljuk ugyanazokat a dolgokat. Gondoljunk csak a különböző igehirdetőkre: ugyanazt az evangéliumot hirdetik, ugyanazt a keresztyén életet élik, mégis máshogyan beszélnek, és ez így van rendjén. Isten kihasználja ezeket a különbségeket, hogy terjedjen az evangélium. Más és más ember tud szólni különböző típusú emberekhez, és minden helyzetben más a legalkalmasabb arra, hogy elmondja Isten üzenetét.
Különféle lelki alkatok vannak tehát. Vannak érzékeny, félénk emberek, valószínűleg Pál is ilyen volt. Hiányzott belőle a természetes önbizalom, ahogy ő maga írja, ,,erőtlenség, félelem és nagy rettegés között" jelent meg Korintusban. Nem volt magabiztos természetű: ,,kívül harc, belül félelem". Mások meg éppen hogy tele vannak önbizalommal, semmitől se félnek, bármivel megbirkóznak, akárhová kiállnak. Akik ebbe a két embertípusba tartoznak, hiába keresztyének, mégis alapvetően különböznek egymástól.
Sokan, akik félnek a jövőtől, nagyon magasztos dolognak tartják a keresztyén életet, és tudják, hogy nem könnyű így élni. Tudják azt is, hogy követni kell Krisztust, és meg kell vívni a hit harcát. Olvassák az Újszövetséget, tudatában vannak, hogy feladatuk és hivatásuk nagyszerű. Azonban gyakran épp ez keseríti el őket, hiszen tisztán látják kicsiségüket és hibáikat is. ,,Ki vagyok én, hogy keresztyén életet merjek élni?" - mondják. Mások csak úgy általában félnek a jövőtől, anélkül hogy meg tudnák indokolni. Balsejtelem gyötri őket, hogy valami rossz dolog fog történni, vagy hogy szenvedniük kell majd. Egy asszony egyszer azt mondta nekem:
-Hiszek, de nem tudom, keresztyénnek nevezhetem-e magam.
-Miért? - kérdeztem, mire így válaszolt:
-Olvastam azokról, akiket Krisztus miatt üldöztek, és nem tudom, én mit tennék egy ilyen helyzetben.
Volt egy három éves kisfia.
-Tudja, ha valóban választanom kellene, hogy megtagadom a hitemet, vagy elveszítem a kisfiamat, nem tudom, mit tennék. Kétlem, hogy lenne bátorságom Krisztust helyezni mindenek fölé bármi áron, vagy éppenséggel meghalni érte.
Ezért hát úgy érezte, hogy nincs joga keresztyénnek nevezni magát. Sohasem kívánták tőle ezt a próbatételt, és valószínűleg nem is fogják, de már a lehetőség is elkeserítette. Az ilyen embereket gyakran annyira lefoglalják ezek a képzeletbeli félelmek, hogy a jelenben cselekvésképtelenné válnak.
Pál börtönben volt, Timóteus pedig aggódott, hogy mi lesz vele, ha Pált halálra ítélik. Hogyan lesz képes ő, Timóteus, egyedül megbirkózni az egyházban felmerülő nehézségekkel? Akkoriban kezdődött a keresztyénüldözés, amely őt is elérhette... Pál válaszképpen arra kéri, hogy ne szégyellje őt és szenvedését: ,,Ne szégyelld hát a mi Urunkról szóló bizonyságtételt, se engem, az ő foglyát, hanem szenvedj velem együtt az evangéliumért, Isten ereje által."
Hogyan értsük ezt? Először is különbséget kell tennünk a jogos előrelátás és a bénító szorongás között. Gondolnunk kell a jövőre, de a Szentírás mindig figyelmeztet, hogy ne aggódjunk a jövő miatt. ,,Ne aggódjatok tehát a holnapért", ez nem azt jelenti, hogy egyáltalán nem szabad a jövőre gondolnunk, hiszen akkor a földműves például nem szántana és nem vetne. Kell a jövőről gondoskodnia, de nem tölti az egész idejét azzal, hogy aggódik munkája eredménye miatt. Azokat, akik állandóan aggódnak, az ismeretlen jövő irányítja és uralja. Mint ahogy időpazarlás a múlttal foglalkozni, amit már nem tudunk befolyásolni; ugyanúgy helytelen a jövő miatt aggódni, ami e pillanatban még ismeretlen. Éljünk mindig a jelenben!
Az apostol azonban magasabb szintű és kimondottan keresztyén szellemű érveket említ. Megdorgálja, majd emlékezteti Timóteust - mindkét elem nagyon fontos. Ezt írja: ,,Nem a félelemnek lelkét adta nekünk az Isten..." Ez a dorgálás azért jár, mert Timóteust akkoriban teljesen elborította a félelem. Elfeledkezett arról az ajándékról, amit Istentől kaptunk - és kapunk ma is -, a Szentlélekről.
Pál itt arra figyelmezteti Timóteust, hogy úgy gondolkozik saját magáról és az életről, mintha még mindig egyszerű hétköznapi ember volna. Pedig már nem az, hanem keresztyén; újjászületett, Isten Lelke él benne. Nem így van ez velünk is? Bár hiszünk az igazságban, újjászülettünk, Isten gyermekei vagyunk, mégis úgy gondolkozunk, mint egy világi ember. Hagyjuk, hogy a jövő ránk nehezedjen, saját esendőségünket a hivatás nagyságához és az előttünk álló feladathoz hasonlítgatjuk, és így elcsüggedünk. Emlékezzünk, hogy Isten megajándékozott Szentlelkével, és ezért másképpen kellene látnunk az életet és a jövőt. Új látószögből kellene tekintenünk a szenvedésre is. Előttünk a jövő, a nagyszerű hivatás, de az üldöztetés és az ellenség is. Azonban ahelyett, hogy itt megtorpannánk, mondjuk azt: ,,Igen, de Isten Lelke bennem van", és akkor az egész perspektívánk megváltozik. Nem az a fontos, hogy milyenek a mi adottságaink és körülményeink, hanem az, hogy ki Isten. Ha a Szentlélek erejére gondolunk, sokkal tisztábban fogjuk látni az egész helyzetet.
Egyéniségünket Istentől kaptuk, de nem engedhetjük, hogy irányítson minket. A Szentlélek a mi vezetőnk. A természeti embert személyisége irányítja, nem tehet róla. Az újjászületés után azonban másvalaki irányít minket, aki erősebb és hatalmasabb, mint az egyéniségünk. Attól a pillanattól fogva, hogy a Szentlélek belénk költözik, Ő veszi át az irányítást, de hagyja, hogy saját egyéniségünknek megfelelően működjünk. Ez a megváltás csodája: a személyiség ugyanaz, de már nincs irányító szerepe.
Nézzük meg most részletesen, mit jelent az, hogy ,,nem a félelemnek lelkét adta nekünk az Isten"! Kaptunk egy hivatást, és tudjuk, hogy gyengék vagyunk, de itt még a gyengék is erősekké válhatnak. Aki attól fél, hogy hibát követ el a keresztyén életben, gondoljon a következő igére: ,,Félelemmel és rettegéssel munkáljátok üdvösségeteket, mert Isten az, aki munkálja bennetek mind az akarást, mind a cselekvést." (Fil 2,12-13) A félelem és a rettegés nem száll el, de az a hatalom, amely bennünk dolgozik, erőt ad nekünk. Arról nincs szó, hogy soha többé nem fogunk félni. Munkálkodni kell üdvösségünkön félelemben és rettegésben, de Isten ereje működik bennünk. És ez nem csak a kísértésre és a bűnnel való küzdelemre vonatkozik. Lesz erőnk állni a megpróbáltatásokat bármilyen körülmények között. A legfélénkebb embernek is lesz ereje akár meghalni is. Láthatjuk ezt Péter esetében, aki félt a haláltól, és inkább esküvel tagadta az Urat, legnagyobb jótevőjét, hogy mentse az életét. Később aztán, ahogy az Apostolok Cselekedeteiben olvashatjuk, az erő lelke belé költözött, és kész volt meghalni. Szembeszállt a hatalmasokkal, szembeszállt bárkivel. Ez az egyik legnagyszerűbb dolog az egyház történetében, és ez ma is így van. Ha keresztyén mártírokról olvasunk, nemcsak erős, bátor emberekkel találkozunk, hanem gyenge asszonyokkal és lányokkal, sőt kisgyermekekkel is, akik dicsőséges halált haltak Krisztusért. Maguktól nem lettek volna képesek erre, de bennük élt az erő lelke.
Másodszor Pál a ,,szeretet lelkéről" beszél. Hogyan kapcsolódik ez ide? A félelem fő oka az ,,én" - az önszeretet, az önvédelem, az önmagunkért való aggódás. Akik állandóan félnek, túlságosan el vannak foglalva önmagukkal. Énünket sohasem tudjuk egyedül legyőzni. Ez volt a szerzetesek tévedése: hiába vonultak vissza a világtól és másoktól, önmaguktól nem szabadulhattak meg. Énünktől csak egy módon szabadulhatunk meg: ha annyira lefoglal minket valaki vagy valami más, hogy nincs időnk magunkkal foglalkozni. Isten Lelke ezt lehetővé teszi, hiszen Ő nemcsak az ,,erő lelke", hanem a ,,szeretet lelke" is. A Szentlélek lehetővé teszi, hogy szeressük Istent, azt a hatalmas Istent, aki teremtett és megváltott minket, nyomorultakat, akik csak a poklot érdemelnénk. Örökké tartó szeretettel szeret minket. Pál arra emlékezteti Timóteust, hogy ha elmélyül Isten szeretetében, elfeledkezik önmagáról. A ,,szeretet lelke" megszabadít az énközpontúságtól, az önzéstől és attól, hogy önmagunk miatt aggodalmaskodjunk. Emlékezzünk hát Isten örökké tartó, csodálatos szeretetére, arra az Istenre, aki saját fiát áldozta fel értünk. Gondoljunk a Fiú szeretetének szélességére, hosszúságára, magasságára és mélységére; Krisztus szeretetére, amely ,,minden ismeretet meghalad" (Ef 3,19)! Gondoljunk Őrá, aki leszállt a mennyekből, félretette örök dicsőségének jeleit, ácsként dolgozott, és eltűrte, hogy ellenségei bántalmazzák. Gondoljunk Őrá, akinek szent arcába emberek köptek, akinek a homlokára töviskoszorút tettek, kezeibe és lábaiba szöget vertek - és mindez azért történt, hogy mi megbékéljünk Istennel. Gondoljunk az Ő szeretetére, és elfeledkezünk magunkról.
Azután gondoljunk másokra, mások gondjaira és szükségleteire! Timóteus arra gondolt, hogy őt is megölhetik. Pál erre azt tanácsolta, hogy gondoljon másokra, akik bűnben pusztulnak el, és felejtse önmagát. Szeressük az elveszetteket, szeressük felebarátainkat, és szeressük a legnagyobb és legnemesebb dolgot: az evangéliumot!
,,Nem a félelemnek lelkét adta nekünk az Isten, hanem az erő, a szeretet és a józanság lelkét." Mit jelent józannak lenni? Azt, hogy lelkünk irányított, fegyelmezett és kiegyensúlyozott. A Lélek, akit Istentől kaptunk, a józanság, a fegyelem és a biztos ítélet lelke, még akkor is, ha bátortalanok vagyunk. Emlékezzünk arra, amit az Úr mondott, amikor szétküldte tanítványait! Megmondta nekik, hogy gyűlölni és üldözni fogják őket, sőt még talán életüket is kell adniuk. De aztán így folytatta: ,,Amikor pedig elhurcolnak és átadnak titeket, ne aggódjatok előre, hogy mit mondjatok,..." Mindent megtesznek majd, hogy kiforgassák szavaitokat, de ne féljetek - mondja az Úr -, ,,hanem ami megadatik nektek abban az órában, azt mondjátok..." (Mk 13,11).
Ezért hát mindenkinek, aki szorong, mert fél a jövőtől, azt mondom: ,,Gerjeszd fel az ajándékot!" Emlékezz arra, ki vagy és milyen az a Lélek, aki benned él. Ha erre gondolsz, képes leszel menni, mindig előre, és semmitől sem fogsz félni. Akkor a jelenben fogsz élni, készen állva a jövőre, és csak arra vágysz majd, hogy dicsőítsd Istent, aki mindenét odaadta érted.
Dr. Martyn Lloyd-Jones |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Hosszú építő írások |
|
|
|
Címkék: gyengeségeinkkel, kiegyensúlyozott, összpontosította, féltékenységében, énközpontúságtól, természetfölötti, megajándékozott, cselekedeteiben, bizonyságtételt, kisgyermekekkel, lelkiállapotnak, elkeseredettnek, egyéniségünknek, felebarátainkat, különbözőképpen, különféleképpen, legnagyszerűbb, esendőségünket, legalkalmasabb, újjászülettünk, személyiségünk, jellemvonásaik, üdvösségeteket, változatossága, szükségleteire, hasonlítgatjuk, szabadulhatunk, egyéniségünket, keresztyéneket, homlokegyenest, mindnyájunkban, lelkiállapotra, szabadulhattak, elveszetteket, szentlelkével, megteremtette, félelem lelkét, józanság lelkét, lelki depresszió, újabb okát, ördög ravasz, ördög féltékenységében, ember bűnbe, emberiség története, megváltás nagyszerű, egész teremtett, ördög legfőbb, megváltás örököseit, keresztyéneket támadja, múltra emlékeztet, jövőt tárja, jövőtől való, Isten Igéjének, Péter Péter, Isten Lelke, Egyéniségünket Istentől, Apostolok Cselekedeteiben, Másodszor Pál, Gondoljunk Őrá, Martyn Lloyd-Jones,
|
|
Offline
